Rímskokatolícka cirkev | Biskupstvo Rožňava

Pastiersky list rožňavského diecézneho biskupa Mons. Stanislava Stolárika pred celodiecéznou púťou

CELÁ DIECÉZA „PUTUJEME K PANNE MÁRII“

DO BOĽKOVIEC pri LUČENCI

 

Poďme spolu k Mame! Každé dieťa intuitívne beží k mame, keď ho niečo bolí, trápi, keď sa mu niečo stane. Či je 5-ročné, či už 35, alebo 50-ročné, mama si vždy chráni svoje dieťa. Ale dieťa musí jej ochranu aj prijať, musí k nej prísť. Inak je aj tá najlepšia mama bezmocná! Aj napriek tomu sa každá pozemská mama neustále modlí za svoje deti a svoje trápenia obetuje za nich. Naša nebeská Mama rovnako hľadá každú možnosť, ako nás osloviť a priviesť k Ježišovi. Tak to urobila i pred 100 rokmi vo Fatime. Pápež Pius XII. o Fatime povedal: „Posolstvo z Fatimy je najväčší Boží zásah cez Máriu do dejín Cirkvi a ľudstva od čias  apoštolov!“

 V posolstve Panna Mária pripomína nám veriacim zodpovednosť, aby sme jej pomáhali zachraňovať duše, ktoré by inak boli zatratené a tiež pripomína našu úlohu uzmierovať Boha:

  • za zneuctenia Najsvätejšej Sviatosti (porov. Modlitbu anjela)
  • za urážky spôsobené Nepoškvrnenému Srdcu Panny Márie
  • za hriechy ľudí

Aj Ježiš, „Dobrý Pastier“, nás dnes vyzýva, aby sme si obliekli srdce Pastiera a vchádzali do ovčinca bránou, ktorou je On sám. Tri malé deti boli takisto pastierikmi, ktorí veľmi pozorne počúvali „krásnu pani“, keď im povedala: „Modlite sa, veľmi sa modlite a prinášajte obety za hriešnikov. Nezabúdajte, že mnoho duší je zatratených preto, lebo nemajú nikoho, kto by sa za ne modlil a obetoval.“ Pripomína to aj pápež Pius XII. vo svojej encyklike „Mystici corporis“: „Myslím na hroznú zodpovednosť, že nedostatočnou spoluprácou a nedostatočným nasadením z mojej strany môže byť niekto naveky zatratený!“ Biskup Pavol Mária Hnilica rád prirovnával orodovanie Panny Márie z Fatimy k príhovoru Abraháma, ktorý prosil Boha, aby ušetril Sodomu a Gomoru, keď sa v týchto hriešnych mestách nájde aspoň desať spravodlivých. Túto myšlienku spomenul biskup Hnilica v jednom osobnom rozhovore s Jánom Pavlom II. Pápež sa ho vtedy spontánne, ale s obavou spýtal: „Koľko spravodlivých by bolo treba dnes na záchranu sveta?“ Ako napísal básnik Charles Peguy: „Nesmieme zachraňovať iba seba, do domu nášho Otca sa musíme vrátiť spoločne. Veď čo by nám povedal, keby sme prišli jedni bez druhých?“

Vnímame vážnosť našej doby na všetkých úrovniach: politickej, hospodárskej, sociálnej i náboženskej. Nie je náhoda, že situácia vo svete je tak dramatická práve v roku storočnice Fatimy. Vo Fatime začala apokalyptická doba, ktorá teraz vrcholí. Mária nás chce a môže ochrániť pred drakom, pred hroziacim nebezpečenstvom a voviesť nás do celkom novej doby pokoja. Ale potrebuje na to našu spoluprácu. Jubileum storočnice Fatimy je teda nová šanca žiť jej posolstvá a tak získať pokoj: pokoj v duši každého z nás, pokoj v rodinách, v našej krajine, vo svete... Boh pre nás pripravil nádhernú budúcnosť, avšak záleží na nás, či prijmeme jeho ponuku, danú nám  cez Pannu Máriu, alebo budeme niesť následky našej opačnej voľby.

Svätý otec Ján Pavol II. začal svoj list adresovaný biskupovi Fatimy pri príležitosti 80. výročia Fatimských zjavení slovami z Knihy zjavenia apoštola Jána: „Potom sa na nebi ukázalo veľké znamenie: Žena odetá slnkom, pod jej nohami mesiac a na jej hlave veniec z dvanástich hviezd.“ (Zjv 12,1). Znamená to, že vo Fatime sa napĺňajú slová Knihy zjavenia. Apokalyptická Žena zostúpila na zem. Mária prichádza ako mama medzi nás v čase, kedy ju najviac potrebujeme. Jej posolstvo zodpovedá evanjeliovému zvolaniu: „Obráťte sa a verte Evanjeliu!“  (Mk 1,15) Táto výzva nebola nikdy tak málo prijímaná, ako v našom storočí. Svätý pápež Ján Pavol II. už v roku 1982 vo Fatime povedal: „Prežívame najväčšiu krízu viery v Cirkvi od počiatku jej dejín a najväčší odpad od Evanjelia.“

Zároveň všetci dobre vieme, že stojíme pred hrozbou tretej svetovej vojny, ktorá môže rýchlo prerásť do celosvetovej katastrofy. My, kresťania sa však nemusíme a nemáme len bezmocne prizerať. Svätý otec Ján Pavol II. raz povedal, že „o osude ľudstva sa nerozhoduje v Berlíne, Washingtone, Moskve alebo Ríme. Dejiny sa nepíšu od stola politikov a mocných tohto sveta, ale tam, kde sa modlí a to predovšetkým v mariánskych svätyniach.“

Preto vás, drahí veriaci, chcem dnes vyzvať: poďme spolu k Mame! Ona sama počúvala Boží hlas, ktorý ju volal po mene a sama nás chce priviesť k bráne do ovčinca, aby sme sa skrze Ježiša dostali k dobrým pastvinám. Veď veríme v to, čo učil sv. Ján Chryzostom, že „človek, ktorý sa modlí, drží v rukách kormidlo dejín.“ Bl. Hyacinta povedala: „Mali by sme si vyprosiť pokoj od našej nebeskej Matky, pretože Boh ho zveril jej.“ A sestra Lucia to neskôr ako karmelitánka potvrdila: „Odkedy dala Panna Mária modlitbe ruženca takú veľkú moc, neexistuje už žiaden materiálny ani duchovný, žiaden národný ani medzinárodný problém, ktorý by sa nedal vyriešiť ružencom a našimi obetami.“

Fatimská výzva je jednoznačná: Na záchranu človeka a ľudstva pred sebazničením je nevyhnutné robiť to, čo nám káže Panna Mária. A jej požiadavky sú ľahké: modlitba posvätného ruženca a obeta za obrátenie hriešnikov, tiež ako vynáhrada za hriechy spôsobené jej Nepoškvrnenému Srdcu, zmierne sväté prijímanie na prvú sobotu v mesiaci a zasvätenie sa jej Nepoškvrnenému Srdcu. To všetko dokážu už deti! Blahoslavení František a Hyacinta a sestra Lucia sú toho príkladom.

Preto vás, drahí veriaci, chcem ešte raz v túto nedeľu Dobrého Pastiera, ako pastier Rožňavskej diecézy pozvať: poďme v tomto mariánskom mesiaci spolu k Mame! Mama je srdcom rodiny. Ak chýba mama, je to pre rodinu ťažké. Preto ak postavíme Máriu do nášho stredu a zhromaždíme sa okolo nej ako jej deti, dáme jej šancu, aby sa mohla aj prejaviť ako milujúca Mama a konať tak, že nás nasmeruje na správnu cestu, poukáže na nebezpečenstvá, môže nás upozorniť, varovať... Dajme na jej slová! Celé posolstvo fatimskej Panny Márie je potrebné chápať vo svetle Máriinej materinskej lásky k nám. Ona aj do našej doby opäť opakuje prísľub: „Ale nakoniec zvíťazí moje Nepoškvrnené Srdce!“ Fatima je ponuka, ale pre nás veriacich je zároveň záväzkom!

Áno, Panna Mária, Žena z Knihy Genezis a Apokalypsy, je našou Mamou. Miluje všetky svoje deti, aj tie, ktoré jej materinskú lásku ešte nepoznajú, ale aj tie, ktoré o nej nechcú nič vedieť. Poďme sa modliť  k našej Mame a spolu s ňou prosiť za naše rodiny, ktoré sú vystavené tlaku a pokušeniam zlého, modliť sa za náš národ, ktorý má byť príkladom v láske k Matke Božej. Dnes v nedeľu Dobrého pastiera, i v Boľkovciach, sa zvlášť modlíme za terajších i budúcich kňazov. Ale najskôr prosme Pána, aby sme lepšie porozumeli, ako veľmi ich potrebujeme a akú dôležitú službu  vykonávajú v dnešnom svete. Až potom pochopíme, že prosíme, aby boli dobrí pastieri podľa Ježišovho i Máriinho Srdca.

Utiekajme sa spoločne pod Máriinu ochranu v každom čase, prosme za celý svet, ktorý stojí pred hrozbou celosvetového konfliktu. Nech je naše modlitbové stretnutie 13. mája v Boľkovciach znamením pokoja, ktorý ako sme počuli, bol zverený do rúk Božej Matky. Príďte ako pútnici z každej farnosti spolu so svojimi kňazmi. Nezáleží na veku, postavení, ani na rodnom jazyku. Je nás veľa, ale všetci máme len jednu Mamu. Pred 100 rokmi pripravilo nebo vo Fatime zázrak „tancujúceho slnka“. V Boľkovciach nám Mária pripravila zvláštne oslovenie a povzbudenie – duchovný zázrak v srdci každého z nás.

Prijmime pozvanie Panny Márie, príďme do Boľkoviec všetci  a prispejme k tomu, aby sa svet v ktorom žijeme, stal miestom hlbokej viery, živej nádeje a milosrdnej lásky!

Na stretnutie s Pannou Máriou, Mamou nás všetkých, sa teší a vám žehná

 

  

                                                                                    + Mons. Stanislav Stolárik

                                                                                           rožňavský biskup

 

(Tento pastiersky list je potrebné prečítať pri každej sv. omši namiesto homílie v nedeľu 7. mája 2017.)

 

A rozsnyói megyéspüspök Mons. Stanislav Stolárik pásztorlevele az  egész egyházmegye zarándoklata előtt

 

AZ EGÉSZ EGYHÁZMEGYE „ SZŰZ MÁRIÁHOZ ZARÁNDOKOL“ A LOSONC MELLETTI BOLYKRA

 

Menjünk együtt Édesanyánkhoz! Minden gyermek ösztönösen az édesanyjához szalad, ha valamije fáj, valami gyötri, ha valami történik vele. Lehet 5, 35, esetleg 50 éves, az anya mindig megvédi gyermekét. A gyermeknek persze el kell fogadnia az ő védelmét, el kell hozzá jönnie. Máskülönben még az a legjobb édesanya is tehetetlen! Ennek ellenére minden földi édesanya szüntelenül imádkozik gyermekeiért és a saját szenvedéseit ajánlja fel értük. A mi égi Édesanyánk hasonlóan keresi az alkalmat arra, hogy hogyan szólítson meg bennünket és hogy vezessen Jézushoz. Így tett 100 évvel ezelőtt is Fatimában. XII. Pius pápa Fatimáról ezt mondta: „Fatima üzenete az apostolok ideje óta Isten legnagyobb beavatkozása Márián keresztül az egyház és az emberiség történelmébe!“

    Üzenetében Szűz Mária megemlíti felelőségünket abban, hogy segítségére legyünk a lelkek megmentésében, amelyek máskülönben elkárhoznának és úgyszintén megemlíti feladatunkat Istent engesztelni:

  • a Legszentebb Oltáriszentség meggyalázásáért (lásd az Angyal imáját)
  • Szűz Mária Szeplőtelen Szívének bántalmazásáért,
  • az emberek bűneiért.

Jézus a „Jó Pásztor“ is felszólít ma bennünket, hogy szívünk legyen, mint a Pásztoré és az akolba azon az ajtón lépjünk be, amely Ő maga.A három kisgyermek szintén kis pásztor volt, akik nagyon figyelmesen hallgatták a „gyönyörű asszonyt“ amikor ezt mondta nekik: „ Imádkozzatok, nagyon imádkozzatok és hozzatok áldozatokat a bűnösökért. Ne feledjétek, hogy sok lélek azért kárhozik el, mert nincs senkijük, aki imádkozna és feláldozná magát értük.” Megemlíti ezt XII. Pius pápa is a „Mystici corporis“ című körlevelében:

„Arra a szörnyű felelősségre gondolok, hogy az elégtelen együttműködésem és odaadásom miatt valaki az örök kárhozatra jusson!“ Pavol Mária Hnilica püspök szívesen hasonlította össze Szűz Mária fatimai kérését Ábrahám könyörgésével, aki kérte Istent, könyörüljön meg Szodomán és Gomorán, ha ezeken a bűnös helyeken legalább tíz igazra talál. Ezt a gondolatot említette meg Hnilica püspök egy II. János Pállal történt személyes beszélgetés során. A pápa akkor ösztönösen, de félve megkérdezte őt: „Hány igaz szükségeltetne ma a világ megmentésére?“Charles Peguy költő ezt írta: „Nem szabad csak saját magunkat megmenteni, Atyánk házába közösen kell visszatérni. Mit is mondana  nekünk, ha egymás nélkül jönnénk?“

Minden téren érzékeljük korunk komolyságát: politikai, gazdasági szociális és egyházi szinten is. Nem véletlen, hogy a világ helyzete olyan drámai éppen Fatima 100. évfordulóján.Fatimában elkezdődött az apokaliptikus időszak, amely most csúcsosodik ki.Mária meg akar menteni és meg is menthet a sárkánytól, a fenyegető veszélytől, és a béke teljesen új időszakába akar elvezetni bennünket. Ehhez viszont szüksége van a mi együttműködésünkre.Fatima 100 éves jubileuma egy új esély megélni üzeneteit és így békére lelni: békére mindnyájunk lelkében, békére családjainkban, hazánkban a világban... Az Isten egy gyönyörű jövőt készített számunkra, de csakis rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e kínálatát Szűz Márián keresztül, vagy viselni fogjuk ellentétes választásunk következményeit.

Szent II. János Pál a fatimai püspöknek címzett levelét a jelenések 80. évfordulója alkalmából, idézve János apostol Jelenések könyvéből, így kezdte: “Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona.“ (Jel 12,1) Ez azt jelenti, Fatimában beteljesülnek a Jelenések könyvének szavai. Az apokaliptikus asszony lejött a földre. Mária közénk jön mint Anya, akkor amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Az Ő üzenete ugyanaz mint az Evangélium felhívása: „Térjetek meg és higyjetek az Evangéliumban.” (Mk1,15) Ez a felhívás sohasem volt kevésbé elfogadva mint a mi évszázadunkban. A szent pápa II. János Pál már 1982-ben Fatimában ezt mondta: „A hit legnagyobb válságát éljük egyházunkban történetének kezdetétől és a legnagyobb elhajlást az Evangéliumtól.“

Egyúttal mindannyian jól tudjuk, hogy a harmadik világháború fenyegetettsége előtt állunk, amely nagyon gyorsan válhat világkatasztrófává. Nekünk keresztényeknek nem kell és nem is szabad tehetetlenül nézelődnünk. Szent II. János Pál egyszer ezt mondta: „Az emberiség sorsáról nem Berlinben, Washingtonban, Moszkvában vagy Rómában döntenek. A történelmet nem a politikusok és a világ hatalmasainak asztalánál írják, hanem ott, ahol imádkoznak, elsősorban Mária kegyhelyein.

Ezért kedves hívek felhívással élek felétek: menjünk együtt Édesanyánkhoz!Ő  hallgatott Isten szavára, aki a nevén szólította Őt és Ő maga akar minket elvezetni az akol ajtajáig, hogy Jézus által jó legelőkhöz jussunk. Hiszen hiszünk abban, amit Aranyszájú szent János tanított: „az imádkozó ember kezében tartja a történelem kormánykerekét.“ Boldog Jacinta mondta: „Ki kellene esdenünk a békét Égi Édesanyánktól, mert az Isten ezt  Őrá bízta.“ Lúcia nővér ezt később mint karmelita apáca igazolta: „Amióta Mária akkora nagy hatalmat adott a szentolvasó imájának, már nem létezik sem anyagi, sem lelki, sem semmilyen nemzeti vagy nemzetközi probléma, amelyet nem lehetne megoldani rozsafüzérrel és a mi áldozatainkkal.“

A fatimai felhívás egyértelmű: az ember és az emberiség önpusztítástól  való megmentése érdekében mindenképpen azt kell tennünk, amit Szűz Mária mond. Az Ő követelményei könnyűek:  a szentolvasó imádkozása és áldozat a bűnösök megtéréséért, kiváltása azon bűnöknek, melyet Szeplőtelen Szívének okoztunk, a hónap első szombatján engesztelő szentáldozáshoz járulni és felajánlani magunkat az Ő Szeplőtelen Szívének. Mindezt képesek teljesíteni már a gyermekek is! Ennek Boldog Ferenc és Jacinta, valamint Lúcia nővér a példaképei.

Kedves hívek, ezért Jó Pásztor vasárnapján még egyszer meg szeretnélek benneteket hívni, mint a rozsnyói egyházmegye pásztora: menjünk együtt ebben a Máriának szentelt hónapban Édesanyánkhoz! A család számára nehéz, ha hiányzik a család  szíve, az édesanya. Állítsuk ezért Máriát középpontunkba, gyűljünk össze körülötte, mint az Ő gyermekei, s így esélyt adunk neki, hogy szerető Anyaként nyilvánuljon meg, megmutatván nekünk a helyes út irányát, rámutathat a veszélyekre, figyelmeztethet bennünket, megóvhat... Fogadjuk el szavait. A Fatimai Szűz Mária egész küldetését, Mária irántunk érzett szeretetének fényében kell értelmeznünk. Ő a mi korunknak is ismétli igéretét: „…de végül Szeplőtelen Szívem győzedelmeskedik!“Fatima kínálat, de számunkra hívőként egyúttal kötelezettség is!

Igen, Szűz Mária a Teremtés és a Jelenések könyvében szereplő Asszony, a mi Édesanyánk. Minden gyermekét szereti, azokat is, akik még nem ismerik anyai szeretetét, de azokat is, akik nem is akarnak tudni róla.Menjünk imádkozni Édesanyánkhoz, együtt imádkozzunk vele családjainkért, melyek a gonosz kísértéseinek és nyomásának vannak kitéve, imádkozzunk nemzetünkért, amely az Istenanya iránti szeretet példaképe kell, hogy legyen. Ma, Jó Pásztor vasárnapján Bolykon is külön imádkozunk jelenlegi és eljövendő papjainkért. Legelőbb azonban kérjük az Urat, hogy jobban felfogjuk mennyire szükségünk van rájuk és hogy milyen fontos feladatot látnak el a mai világban.Ezután fogjuk csak megérteni, miért kérjük, hogy Jézus és Mária Szíve szerinti jó pásztorok legyenek.

Minden időben siessünk együtt Mária oltalma alá, könyörögjünk az egész világért, mely világméretű konfliktus veszélye előtt áll. Imában való találkozásunk Bolykon május 13-án legyen jele a békének, amely, amint hallottuk, az Istenanya kezére lett bízva. Jöjjetek mint zarándokok minden plébániáról, együtt papjaitokkal. Nem számít a kor, a társadalmi helyzet, sem az anyanyelv. Sokan vagyunk, de Édesanyánk csak egy van! Fatimában 100 évvel ezelőtt az Ég számunkra a „táncoló nap“csodáját teremtette meg. Bolykon Mária különleges megszólítást és buzdítást tartogat számunkra – lelki csodát mindegyikünk szívében.

Fogadjuk el Szűz Mária hívását, menjünk mindnyájan Bolykra. Így járuljunk hozzá ahhoz, hogy a világ, melyben élünk a mély hit, élő remény és az irgalmas szeretet helye legyen.

Szűz Máriával, mindnyájunk Édesanyjával való találkozásunknak örül és áldását adja nektek:

 

                                                                                                              + Mons. Stanislav Stolárik,

                                                                                                                         rozsnyói püspök

 

(Ezt a pásztorlevelet 2017.május7-én vasárnap kérjük felolvasni minden szentmisén a homília helyett.)